Ilyen volt 2013 az irodalom tükrében

Az irodalom tavaly leginkább arról szólt, amiről minden évben kellene: a szerzőkről, a könyvekről és az olvasóról. Jelentős botrányok nélkül zártuk le az évet, amely több kiváló kötetnek és számos váratlan, de örömteli fejleménynek köszönhetően emlékezetesre sikerült. Megünnepeltük a száz éve született Weöres Sándort és a 150 éve világra jött Gárdonyi Gézát, felköszöntöttünk számos kiváló szerzőt, szorítottunk egy újabb magyar Nobel-díjért, és rengeteg nagyszerű könyvet olvastunk 2013-ban.

 Egy korszakos zseni és egy kitörölhetetlen emlékű alkotó került tavaly az irodalmi élet középpontjába. A Weöres Sándor és Gárdonyi Géza tiszteletére rendezett emlékév programjai a kötelező körökön túl is képesek voltak megidézni az alkotók emlékét. Hogy mást ne mondjunk, Weöresről mozdonyt, Gárdonyiról kisbolygót neveztek el tavaly. De az emlékév kapcsán megjelent többek között korábban sosem látott kézirat, Braille-írással készült kötet, verslemez, hangoskönyv és tanulmánykötetek egész sora. Gárdonyi tiszteletére zeneszerzői pályázatot hirdettek, Weörest drámaversennyel és irodalmi konferenciával is ünnepeltük. A rendezvények országszerte méltó módon tisztelegtek a két alkotó emléke előtt. Weöres Sándorról azonban néhányan sajnos másként is megemlékeztek. A költő csöngei szobrát feldarabolva ellopták, Szombathelyen látható bronz mását pedig kék festékkel öntötték le ismeretlen tettesek.

A fentieknél szerényebb formában ugyan, de az előző esztendőben Jékely Zoltán erdélyi költő, író, műfordító születésének 100., illetve Herczeg Ferenc születésének 150. évfordulójáról is megemlékezett a hivatalos irodalmi élet. Több kiváló kortárs szerző születésnapját is megünnepelhettük tavaly. Oravecz Imre hetvenéves lett, 75. születésnapján köszönthettük Ágh Istvánt, Szilágyi Istvánt és Tandori Dezsőt, nyolcvanéves lett Gergely Ágnes és Konrád György, és betöltötte a 85. életévét Juhász Ferenc. 2013-ban elbúcsúztunk mások mellett a Nobel-díjas ír költőtől, Seamus Heaney-től, az abszurd irodalom egy legnagyobb alakjától, a lengyel Slawomir Mrozektől, valamint Marsall Lászlótól és Bächer Ivántól is.
Huszadik alkalommal rendezték meg tavaly a Budapesti Nemzetközi Könyvvásárt. Az esemény díszvendég országa Olaszország, alkotója pedig a francia Michel Houellebecq volt. A rendezvény (és a meghívott sztárszerző) sok újdonsággal nem szolgált, a látogatói rekord mindenesetre így is megdőlt. Úgy tűnik, a Könyvvásárhoz hasonlóan lassú léptekben újul csak meg a nyár eleji Könyvhét. A központi rendezvény unalmas változatlanságát a vele párhuzamosan futó Margó Feszt, rendhagyó irodalmi fesztivál elevensége tette még látványosabbá. Persze az egyhangúságot könnyen feledtették a friss megjelenések, amelyek között a ponyvától az irodalmi ínyencségekig sok mindent megtalálhattunk. Így még az árvíz és a szeszélyes időjárás sem tántorította el az olvasóközönséget. És ha már fesztiválok, a magyar irodalom Európa-szerte számos jelentős könyvmustrán bemutatkozott. Frankfurttól Moszkváig, Zágrábtól Varsóig több tucat írónkkal és köteteikkel találkozhatott a közönség.

A díjak sem kerülték el alkotóinkat külföldön. Krasznahorkai László, Turczi István, Esterházy Péter és Nádas Péter munkásságát is elismerték a tavalyi évben a határainkon túl. Ami a hazai díjazást illeti, talán ez volt az egyetlen terület, amely botrányoktól volt hangos. Több írószervezet nehezményezte az irodalmi középdíjak odaítélésének gyakorlatát, majd minisztériumi önkényre hivatkozva bojkottálták a jelölő folyamatot. Békésebb események is lezajlottak az irodalmi intézmények háza táján. A Magyar Írószövetség újraválasztotta Szentmártoni Jánost, aki így újabb három évig tölti majd be a tisztséget, és a Fiatal Írók Szövetségének tagjai is bizalmat szavaztak eddig elnöküknek, Kollár Árpádnak.
Mint minden év őszén, tavaly is az irodalmi Nobel-díj körüli felhajtás határozta meg a kulturális közbeszédet. Hazánkban sem volt ez másként, annál is inkább, mert az utolsó pillanatig az esélyesek között emlegették Nádas Pétert, aki már tavalyelőtt is előkelő helyet foglalt el a favoritok listáján, így sokan nem is annyira titokban azt remélték, ez már az ő éve lesz. A díjat végül a kanadai novellista, Alice Munro kapta, a köteteit olvasva egyáltalán nem érdemtelenül.

A díjak sem kerülték el alkotóinkat külföldön. Krasznahorkai László, Turczi István, Esterházy Péter és Nádas Péter munkásságát is elismerték a tavalyi évben a határainkon túl. Ami a hazai díjazást illeti, talán ez volt az egyetlen terület, amely botrányoktól volt hangos. Több írószervezet nehezményezte az irodalmi középdíjak odaítélésének gyakorlatát, majd minisztériumi önkényre hivatkozva bojkottálták a jelölő folyamatot. Békésebb események is lezajlottak az irodalmi intézmények háza táján. A Magyar Írószövetség újraválasztotta Szentmártoni Jánost, aki így újabb három évig tölti majd be a tisztséget, és a Fiatal Írók Szövetségének tagjai is bizalmat szavaztak eddig elnöküknek, Kollár Árpádnak.
Mint minden év őszén, tavaly is az irodalmi Nobel-díj körüli felhajtás határozta meg a kulturális közbeszédet. Hazánkban sem volt ez másként, annál is inkább, mert az utolsó pillanatig az esélyesek között emlegették Nádas Pétert, aki már tavalyelőtt is előkelő helyet foglalt el a favoritok listáján, így sokan nem is annyira titokban azt remélték, ez már az ő éve lesz. A díjat végül a kanadai novellista, Alice Munro kapta, a köteteit olvasva egyáltalán nem érdemtelenül.

A prózában is örömteli újdonságokat dokumentálhattunk. Több olyan kötet is megjelent, amely eddig nem látott színekkel gazdagította a kortárs magyar irodalmat. Kun Árpád Boldog Észak című regénye a cinikusan depressziós hazai hagyományt írta felül egy szívszorítóan pozitív történettel. Akár mágia, akár realizmus, a Boldog Észak az utóbbi idők egyik legjobb munkája. A nagy rejtőzködő, Centauri könyve, a Jégvágó is meglepően új hangon szól. A nyers, sodró lendületű, misztikus történet nyelve szinte előzmények nélküli a magyar irodalomban. Ahogy Kötter Tamás Rablóhalak című novelláskötete sem köthető nagy elődökhöz. Nem véletlen, hogy a magyar felső tízezer viselt dolgait leleplező szövegeket egyből a nagy külföldi szerzők – Houellebecq, Bret Easton Ellis – műveihez hasonlították. Ha már újdonság, nem hagyhatjuk szó nélkül Kiss Noémi magzatprózáját, az Ikeranya című kötetet sem, amely az anya és az újszülöttek kapcsolatának minden rezdülésre érzékeny nyelvét teremtette meg. Bár nem először jelentkezik, így akár már megszokottnak is tekinthetnénk, Kondor Vilmos művei mégis minden alkalommal szolgálnak valamilyen újdonsággal. A másik szárnysegéd című művében a krimit a történelmi kalandregény narratívája váltja, a pergő párbeszédek, és a magával ragadó történetmesélés azonban változatlan.
És ne feledkezzünk el végül a fordításokról sem. Több eddig fájóan hiányzó kötet jelent meg végre magyar nyelven. Vaszilij Grosszman Élet és sors című monumentális munkája a második világháborúba kalauzolja olvasóját, és példátlan bátorsággal leplezi le az egymással szemben álló diktatúrák lényegi azonosságát. Újabb Thomas Pynchon regénynek is örülhettünk: az amerikai posztmodern mester Beépített hiba című művét olvashatjuk immár magyarul is. Roberto Bolano Vad nyomozókja is rendkívül fontos kiadvány, a 2003-ban elhunyt chilei író műve a spanyol nyelvű próza egyik legnagyobb alkotása. Az alkoholizmust irodalommá formáló ösztönös zseni, Charles Bukowski számos munkája olvasható magyarul. Tavaly újra megjelent Posta című regénye, valamint az utolsó éveiben született novelláinak és verseinek gyűjteménye, a Vegyes felvágott. Khaled Hosseini regénye, az És a hegyek visszhangozzák is érdemes a figyelemre a tavalyi termésből, amely igazán elkényeztette az ínyencségekre vágyó olvasókat. A könyvtermést illetően remek évet zártunk, remélhetőleg, idén sem kell alább adni.

 mno.hu - fib