Egészen elképesztő kalandokban volt része a Tatabánya labdarúgócsapatának 23 évvel ezelőtt, amikor az együttes Intertotó kupamérkőzésre indult a Feröer-szigetekre. A tatabányaiakat szállító különgép előbb nem tudott leszállni Vagar szigetén, majd Izland felé kezdett repülni, de ott egy földrengés miatt szintén nem tudott landolni. A kisgép üzemanyaga vészesen fogyott, pár órán keresztül senki sem tudta, mi történt a tatabányai együttessel, hogy aztán a kisrepülő teljesen üres tankkal Skóciában kerüljön elő.
2000. június 17-én szombaton az egész világ a belga-holland közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság eseményeire figyelt. Ezen a szombaton rendezték meg az egész torna legrázósabb mérkőzését, az Anglia-Németország összecsapást a belgiumi Charleroi-ban. Az összecsapást szó szerint kellett érteni, mert az angol és a német horda a meccs előtt pár órával szétverte az amúgy csendes békés belga kisvárost. A mérkőzést az angolok nyerték meg 1-0-ra, míg a nap másik meccsén a portugálok 1-0-ra verték a románokat.
Ezen a napon tényleg nagyon kevesen figyeltek arra, hogy a Tatabánya labdarúgócsapata elindult a Feröer-szigetekre, mert az Intertotó Kupában a HB Tórshavnt húzták ki a Komárom megyei csapat mellé a sorsoláson. A Tatabányában akkor a klub egyik legnagyobb legendája, Kiprich József volt a vezető edző, de az együttesben olyanok fociztak, mint Gelei Károly, Mészöly Géza, vagy Zsivóczky Gyula.
A csapat a Carpatian Air társaságtól bérelt egy kisgépet és ezzel vágtak neki az útnak. A fedélzeten 16 játékos mellett a csapat vezetői, a szakmai stáb és a Duna TV stábja foglalt helyet. Azt mindenki tudta, hogy a feröeri utazás nem lesz leányálom. Már csak azért sem, mert akkoriban a szigeteken található egyetlen repülőtér, a Vagar szigetén lévő légikiötő csak napközben volt nyita. Az ottani személyzet este bezárta a repteret és hazamentek. Este és éjjel, valamint kora reggel a reptér nem fogadott és nem indított járatokat.
A magyar csapat először Berlinben, majd a Norvégia délnyugati részén található Stavangerben szállt le, mert a repülőt meg kellett tankolni. A stavangeri leszálláskor azt a hírt kapták, hogy a Feröer-szigetek felett hatalmas vihar tombol, valamint köd van. Ekkor azt is közölték, hogy bár a vagari reptér most még nyitva van, de az 16 órakor biztosan bezár és így csak egy nap múlva, vagyis a mérkőzés napján tudna megérkezni oda a Tatabánya gépe. Ennek tudatában a stáb és a pilóta úgy döntött, hogy elindulnak Feröerre. Ez a döntés csaknem végzetesnek bizonyult. A gép pilótái a szigetek felett körözve látták a hatalmas vihart, majd rájöttek, hogy itt nem fognak tudni leszállni. Ekkor a pilóták számára két lehetőség kínálkozott. Vagy elindulnak Izland felé, vagy délnek fordulva Skóciát célozzák meg. Azt ugyanis mindenki tudta, hogy Stavangerbe már nem tudnak visszarepülni, mert nincs a gépben ennyi üzemanyag. Ráadásul az is kiderült, hogy Izlandon egy kisebb földrengés miatt szintén lehetetlen a leszállás, mert a navigációs műszerek nem működtek. Az Izland felé tartó gép tehát visszafordult, hátha le tud szállni Feröeren. Nem tudott.
Ez volt az a pár óra, amikor senki sem tudta, hogy merre van a Tatabányát szállító repülőgép. A csapat a stavangeri felszállás után "eltűnt" a térképről, majd egyszer csak - szinte teljesen üres tankkal - sikeresen landolt Shetland szigetén, a sumburghi mini-repülőtéren, amely az Egyesült Királyság legészakibb légikikötője volt.
A leszállás után derült ki, hogy a kisgépben tényleg alig maradt kerozin. A gép navigátora arról tájékoztatta a tatabányaiakat, hogy az utolsó tartalékokat felhasználva tudtak leszállni Skóciában.
A csapat tagjai közül Sándor Imre gyúró a leszállást követően azt mondta, hogy nagyon félt, csak arra gondolt, hogy látja-e még valaha a családját. Kiprich József vezető edző arról beszélt, hogy a pilóták is csak a térképeket rakosgatták egymás után, mintha ők sem tudták volna, merre járnak pontosan. Urbányi István sportigazgatónak ekkor sikerült kapcsolatot létesítenie a Nemzeti Sport szerkesztőségével, így az itthoniak is megtudhatták, mi történt a csapattal. Az is kiderült, hogy a reptéren egy másik, szintén kényszerleszállást végrehajtó kisgép is tartózkodott - ezzel utaztak (volna) a meccsre a játékvezetők.
Nem volt mit tenni, a tatabányai csapatnak szállást kellett keresnie Shetlandon. Egy panzióban húzta meg magát a küldöttség, még szerencse, hogy szinte senki sem lakott ott, így nem volt gond, hogy a focisták este 11 után lefeküdjenek. Előtte még a reptér betonján elővették a labdákat és Kiprich edző ott vezényelt átmozgató edzést a csapatnak.
Egy nap múlva a csapat újra elindult a Feröer-szigetek felé. A vihar addigra elvonult, így a repülő - meccs előtt pár órával - sikeresen földet ért Vagaron. A stadionba a hivatalos kezdés előtt 45 perccel esett be a Tatabánya, az ellenfél pedig nagy kegyesen hozzájárult ahhoz, hogy a mérkőzés 30 perces késéssel kezdődjék. Mondjuk megtehették volna, hogy nemet mondanak, de valószínűleg ők is érezték, hogy az már túlment volna minden határon. Így aztán az autóbuszról lekászálódó tatabányai játékosok könnyen, 4-0-ra nyertek a HB Tórshavn otthonában.
HB Tórshavn - Tatabánya 0-4 (0-3)
UEFA Intertotó Kupa, 1. forduló, 1. mérkőzés
2000. június 18. vasárnap
Tórshavn, 2800 néző, vezette: John Ferry (északír)
HB: Bardúr - Jóhannis, Hans, Bartal, Janus - Hallúr (Danny), Rúni, Jón (Mortensen), Rói - Bardur, Andrew (Jóannes)
Tatabánya:
Gelei - Hornyák, Mészöly, Szalma, Virág - Kiss B., Árki (Arany),
Goncalves (Kovács A.), Zsivóczky - Nagy L., Vincze (Süveges)
Gól: Zsivóczky, Nagy L. (2), Hornyák
A hazautazás már teljesen zökkenőmentesen zajlott le, miként a meccs visszavágója is. A Tatabánya a második mérkőzésen 3-0-ra győzött és ezzel 7-0-s összesítéssel jutott tovább a magyar csapat. A második meccset csaknem 30 fokos melegben játszották le, a feröeri csapat néhány játékosa pedig szinte elájult a nagy melegben.
Lantos Csaba - www.origo.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése