Már Sallói Dániel is belekeveredett.
„Ez nem a politikai nyilatkozattételről szól – az emberi jogok nem lehetnek alku tárgyai. Természetesnek kellene lenniük mindenhol, de még mindig nincs így. Ezért is olyan fontos ez az üzenet a számunkra” – írja az amerikai MLS-ben szereplő Sporting Kansas City magyar válogatott labdarúgója. A szivárványos, avagy lírai nevén „One love” karszalagról, annak betiltásáról a Katarban zajló labdarúgó-világbajnokságon.
Kedves Dani, tévedsz, ez csakis a politikáról szól, s immár te magad is belekeveredtél. Abba, amibe neked nem kellene.
Nem alku tárgya... Helyben vagyunk. Mindenki ezt harsogja. S ez így igaz!
Sokkal többről van szó. Bizony nem alku, hanem törvény tárgya. A katari törvények tiltják – fogalmazzunk így – a hagyományos, felnőtt férfi és nő közötti kapcsolattól eltérő szexuális orientációt és annak propagálását. Mint ahogy tiltják a lopást, az emberölést és sok minden mást, miként úgy általában a Föld országaiban. Ám az iszlám államai, köztük Katar, a szexualitás megítélésének kérdésében tradicionális, vagy ahogy Nyugaton ezt hangoztatni szeretik, maradi álláspontot képviselnek. Lehet ezért őket ostorozni, de a törvény ettől még törvény.
Valaha nekünk is voltak ilyen törvényeink. Elég csupán felütni a hatodik parancsolatot: ne paráználkodj! Noha nem vagyok teológus, de hajlok arra, hogy az LMBTQ-aktivisták követelései nem egyeztethetők össze ennek eszmei mondandójával, sőt utasításával.
A Nyugat, ahogy ezt már többen leírták, úgy döntött, hogy istentelenül akar élni, s ehhez igazítja a törvényeit is. Katar és még sok másik ország nem akarja követni ezen az úton. Erről persze akár lehetne őszinte ideológiai vitát folytatni. Az a gond, hogy a nyugati világ szokás szerint képmutatóan viselkedik. Katarban ugyanilyen, sőt talán még szigorúbb viszonyok uralkodtak az emberi jogok területén már tizenkét esztendeje is, amikor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség úgy döntött, hogy a 2022-es világbajnokságot a gazdag miniállamnak ítéli.
Jól tudjuk, miért döntött így a FIFA természetesen a gazdag nyugati országok befolyása alatt. A pénzért. Arról is lehet fogalmunk, hogy mennyi pénzért. A Forbes magazin szerint Katar a tizenkét év alatt 220 milliárd dollárt, azaz – az egyszerűség kedvéért négyszáz forintos árfolyammal számolva – 88 000 milliárd forintot költött infrastrukturális beruházásra a világbajnoksággal összefüggésben. Csak hogy el tudjuk helyezni ezt az összeget: Magyarország 2023-as tervezett költségvetése valamivel több mint 33 000 milliárd forint. A 88 000 milliárd forint ennek durván a két és félszerese. Ez azért már a legnagyobb multinacionális vállalatok szintjén is tétel. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy ezek a cégek hatalmas profitot vágtak zsebre az építkezések során.
És most mégis sír a nyugati világ. Helyesebben nem akarja tiszteletben tartani a katari törvényeket. A FIFA meg szűköl és persze lejáratja magát. A nemzetközi szövetség évtizedekkel ezelőtt kimondta: labdarúgó-mérkőzéseken nem lehet politikai nézetet demonstrálni. Jól tudjuk, mert megtaníttatták velünk, nem lehet például a nemzeti kisebbségek ügyéért sem kiállni a stadionokban. De például amiatt sem lehet tiltakozni, hogy Franciaországban a törvény erejével betiltották a burka és az iszlámhoz köthető megannyi jelkép viselését.
A BLM és a „One love” azonban nem politika. Hát persze, hogy nem! Csupán annak a tárgya. Eszköz, amit lehet forgatni, mint a kardot, s ha az érdek éppen úgy kívánja, pihentetni annak hüvelyében.
Emberi jogok… Ugyan. Undorító, ami a zajlik a világban. S az egészben az a legnyomasztóbb, hogy bár időt nyerhetünk, félő, hogy előbb-utóbb mi is sorra kerülünk.
Borítókép: Helle Thorning-Schmidt, korábbi dán miniszterelnök asszony Katarban, meccsnézés közben (Forrás: Europress/AFP)
Novák Miklós - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése