Az operett színészkirálya, akit életében állandóan megaláztak, bár egy ország szerette

Rátonyi Róbert titokzatos élete - Sztankay Ádám nagyszerű írása.

Rózsahegyi Kálmán, a múlt századi színjátszás egyik legnagyobb színházművésze és színészpedagógusa őszintén hitte: hadaró beszédű növendéke stúdiuma végeztével a korszak egyik legerősebb hatású drámai színésze lesz, aki Hamlet szerepében is emblematikus alakítással bizonyítja majd erős képességét az elmélyült emberábrázolásra. Rátonyi Róbert pályafutása némileg másképpen alakult. Hadarásától szabadulva, ugyanakkor makacsul ragaszkodva a hiteles szerepformáláshoz, az operett műfajának lett meghatározó tolmácsolója. Nem feltétlenül saját akaratából, inkább egy olyan korszak vezéreinek szándéka szerint, amely korszakban nem sokat számítottak az egyéni elképzelések.

Ikarusz lépcsői

Hallgass az édesanyádra!Édesanyám a maga mondandója után már lelépdelt a bécsi buszpályaudvaron nem sokkal korábban leparkolt Ikarusz-busz lépcsőin, átadva helyét a lépcsősor tetején az elegáns, ezúttal mosolytalan Rátonyi Róbertnek. Hallgass az édesanyádra!- ismételte meg sztentori hangon a színész, akit eladdig csak a tévében láttam, bár sosem néztem sokáig, mert a vonatkozó operett témájú megmutatkozásai - feledhetetlen mosolyával - nemigen estek egybe annak a fiatalembernek az érdeklődési körével, aki akkoriban voltam. Zsigerileg éreztem, hogy a valóság adott körülményei között még inkább ellentmondásos az éneklős, táncolós operettvilág boldogsága, önfeledtsége.

 

Addigi életem valóságának adott körülményei voltak azok, amelyek arra késztettek, hogy befizessek egy háromnapos bécsi bevásárlókirándulásra, és alig húszévesen dobbantsak a Kádár-világ legvidámabb barakkjából. A barakkvilág urai azonban nem szenvedhették el a botrányt.
Apám – bár sosem titkolta a rendszer iránti ellenszenvét – országosan ismert, általános szeretettől övezett színészként – más művészekhez hasonlóan – a rendszer kirakatába került, egy kirakatember fia pedig mégsem lehet disszidens. Így, amikor a háromnapos kirándulás már több hónaposra nyúlt, utánam küldték édesanyámat, hogy hozzon haza.Anyám is színházi ember volt, aki az apáménál kevésbé szerencsés színészi pályafutását lezárva a zsöllyesorból nézte asszisztensként a szerencsésebbeket. Sok mindenkit ismert a szakmából a munkája kapcsán, így Rátonyi Róbertet is, akivel akkor azonban a véletlen hozta össze azon az Ikaruszon. Anyám miattam jött Bécsbe, Rátonyi Róbert operettet nézni.
Haza ne gyere!- mondta anyám tettetett szigorral, amikor elsőként felbukkant a szétszisszenő buszajtó lépcsősorának tetején. Szerető anyaként, a maga sorsa tanulságait is mérlegelve, tudta, hogy ott vagyok jobb helyen, tágasabb perspektívát kínáló közegben, ahol vagyok, vagyis a vasfüggöny túlsó felén.
Hallgass az édesanyádra!- erősített rá anyám intelmére Rátonyi, majd gyors kézfogás után sietett a dolgára. Személyesen később sosem találkoztunk.
Anyám pár nappal később, jókedvű bécsi séták után, reményekkel telve tért haza. Igazán megrendült, amikor újabb hónapok elteltével végül én is hazatértem. Hogy miért?: az egy másik történet.
Ami apámat illeti, ő jobban szerette volna, ha kimarad az életemből ez a kaland, de mert szeretett, nem is akadályozta, hogy megessen. Számomra élethosszig erős emlék, benne a Rátonyi Róberttel való röpke találkozás évtizedes talány. Miért állt az édesanyám pártjára a magafajta, ugyancsak kirakatba kitett sikerember?

Felmenők, kávéházak

Reisz Róbert néven született Budapesten 1923. február 18-án.
Édesapja, a zsidó vallású Reisz Lajos pék és fűszeres. Édesanyja – fia későbbi meghatározása szerint – „magánzó", Bronner Stefánia egy kalandos múltú édesapa leánya, felnővén jámbor katolikus asszony.
Apai nagyapja, Reisz Dávid, a Klauzál téri csarnokban birtokolt méretes fűszerüzletet.
Anyai nagyapja, Bronner Miksa, egy hétgyermekes parasztcsalád egyik fia, aki a mai szlovákiai Alsókubinból került Pestre tizennyolc évesen, s lett pincér a millennium idején alapított mulatókomplexumban, az Ős Budavárában. Állásából is következő kalandos helyzetek, viszonyok után Bronner Miksa nyitotta meg az irodalmi és színházi életben is nevessé lett Simplon Kávéházat,
majd a Zichy Jenő utcai Kristály Kávéházat, melynek konyhájában Újházi Ede, a Nemzeti Színház vezető színművésze maga főzte a híressé vált Újházi-tyúkhúslevest.
A Kristályból továbblépve Bronner Miksa a Nyugati pályaudvar közelében lett tulajdonosa a Westend Kávéháznak, melyben először játszottak Budapesten fekete bőrű dzsesszzenészek a szokott cigánybanda helyett.

Hamar hírnevet szerzett műintézményében, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő olykor könyveik dedikált példányaival egyenlíthették ki fogyasztásuk ellenértékét. Bronner nagypapa és unokája, Reisz Robi igen szerették egymást. Robi sokat időzött a Westendben, nagyapjának köszönhetően hamar pajtási viszonyba került – egyéb híres, a művészvilághoz tartozó törzsvendég mellett – a Beketow Cirkusz külhonban is népszerű bohócával, Zolival, a törpével. Ő szerettette meg a kisfiúval a manézs világát. A meghatározó színházi élmény sem váratott sokat magára.

Csődök és kislányok

Róbert sokkal jobban szerette a babákat, mint a fiús játékokat. Saját bábszínháza is volt, a darabok történeteit maga találta ki. Mesélőkedvét dadájának és nagynénikéjének, Manci néninek káprázatos elbeszélései izmosították. Első színházi élményét négyéves kora körül élte meg, amikor Manci néni magával vitte a Király Színházba, a Három a kislány című operett előadására. A látottak után Robi kijelentette: színész lesz, s maga is eljátssza majd a három kislány egyikét, mégpedig azt a karaktert, amelyet legszebbnek látott. Szülei nem aggódtak, úgy vélték, fakulnak majd a gyermeki álmok, cseperedő fiuk idővel ráérez a sebészi hivatás nagyszerűségére.
Csakhogy hamarosan komoly gondok akadnak a család működésében.
Bronner Miksa 1926-ban meghal, a Westend Kávéház dobra kerül. Az anyai ági rokonság a Király utcában nyit másik kávéházat, amely azonban gyorsan csődbe megy. Apai ágon is hasonló az irány: Reisz nagyapa tanácsára nyit fűszerüzletet Róbert édesapja, Reisz Dávid az Almássy téren, de bukik az is.
Reisz Dávid akkor kitanulja a pékmesterséget – gondolta, a fűszer vékony jég, a kenyér, kifli biztos talaj – majd pékséget nyit.Róbert fia ekkoriban a Szív utcai elemibe jár. Egy súlyos skarlátfertőzés után szülei – anyagi lehetőségeiket meghaladva – néhány hétre ausztriai nyaralóintézetbe küldik a csupa csont fiút. Ott esik szerelembe életében először. Siketnéma kislány ejti rabul a szívét, akivel mégis szót értenek. A leány is magyar, tartják a kapcsolatot, de idővel majd eltűnik az életéből. Csak a pluszkilók maradnak. Budapestre visszatérve már a vonat lépcsőin alig bír lekászálódni, az elemi iskola maradék éveiben sokat gúnyolják majd társai a túlsúlya miatt. Tűri, amit kap. A reáltárgyakból beszerzett elégségeseket is. Ám magyar nyelvből és irodalomból, valamint énekből minden körülmények között kitűnő.

A Teljes cikket ITT olvashatják el!

www.origo.hu