Szívszorító sorokat fogalmazott meg az Omega közösségi oldalán.
Pénteken végső búcsút vettek Kóbor Jánostól a Szent István Bazilikában. Az Omega most Facebook-oldalán megható sorokat fogalmazott meg, amelyben azt írták, emlékezni jöttek, nem búcsúzni.
Kóbor Jánostól nem búcsúzhatunk el, velünk van, velünk marad. Szuggesztív személyisége egész életünkre hatást gyakorol. Amikor a rádióban felhangzik egy dalfoszlány, vagy két óra színpadi varázslatot látunk, nem csupán lelki kapaszkodót jelent, hanem egy másik világba vezet minket - olvasható a bejegyzésben.
"Kedves Mecky! Milliók bálványa vagy és az is maradsz mindenki szívében. kezdtem el tudatosabban és koncentráltabban figyelni az edzésekre! A halhatatlanságot már régen elérték az Omega dalai és zenészei. Azonban mit sem érnének a sejtelmes, vagy feszes dallamok, csodálatos szövegek, a közönséggel való rezonancia nélkül. Pontosan tudtad, hogy a lelkeinket kell megnyerned, mert a dalokon túl a közönség a legfontosabb. A szeretet számtalan megnyilvánulása maga az éltető erő."
A levélben hozzáteszik, a Kinizsi utca és az E-klub hevülete mindenkit megérintett, aki csak egyszer is látta őket. Itthon a balatoni koncertek és a felejthetetlen Kisstadion bűvölete egy életre szólt. Később a stadionok gigantikus látványát is elhomályosította Kóbor János, amikor kirobbant a színpadra. Játszottak kis klubokban és hatalmas arénákban, eldugott helyeken és metropolisokban.
Az elmúlt évtized ajándéka, a szakrális térrel való találkozás. A templomi oratórium koncerteken régi és új dalok leltek otthonra. Talán észre sem vettük, de Istenkeresésünk fontos lépései ezek. Az oltár mellől dúdoltad, hogy „Isten is hisz ünnepünkben.”
Sok-sok ezer kilométert utaztunk kettesben, néha csendben, elgondolkodva, máskor hosszan beszélgetve, időnként hitvallásszerű igazságokat keresve. Egyszer arra kértél, hogy egy csehországi koncert után rögtön induljunk haza autóval, a hétvégét már otthon szeretted volna tölteni a családoddal. Némi meglepetésemre, éjszaka a csillagok szerint tájékozódtál. Nem az unalmas utat nézted, nem az idő múlását figyelted, hanem szinte vágyakoztál a csillagtérbe" - fogalmaz a levél szerzője.
Hozzáteszi:
Hálás, atyai mosollyal nyugtáztad pirkadatkor, hogy hazaértünk, kezdődhet egy új nap. Igen, egy Új nap a teremtésben, ahogy azt megénekelted. Hitedet nem vallottad meg hangzatosan, hiszen a dalaidban minden megtalálható, belülről élted meg, szinte szemérmesen. A közeledben érezni lehetett belső törvényeidet, amelyek egész életed során vezettek. Éppen úgy, ahogy hazakísértek a csillagok. Ekkor értettem meg, hogy számodra kevésnek bizonyulnak a földi lét dimenziói, az örökkévalóságban gondolkodtál. A gyűrt fotókon éppen ez köszön vissza, minden mozdulatod egy emlékmű, amit a zene mágiájában éltél meg. Hallatlanul erős színpadi kisugárzásod szerénységgel és közvetlenséggel párosult. Fáradhatatlan türelemmel, megértően fogadtad a rajongást és az érdeklődést egyaránt."
A koncertélmények százait nem lehet elhomályosítani, de mégis emlékezetesek a színpadtól távoli pillanatok. Turné közben ritkán lehetett Kóbor Jánossal kitérőket tenni, de egyszer elvitték a weimari Liszt-házba. Liszt Ferenc volt talán az egyetlen igazi példaképe. Inspirálta a helyszín, áhítattal ült le Liszt zongorájához és egy pillanatra elképzelted, milyen atmoszférát tudott teremteni egy zseni, egy más korban, más zenével.
Joggal érezheted azt, hogy a zenei életműved kerek egész, nincs mit hozzátenni. Még testamentumot is írtál hozzá, gondosan eltervezve. Rajtunk a sor, hogy teljes mélységében felfedezzük, közelebb kerüljünk az emelkedettséghez. kezdtem el tudatosabban és koncentráltabban figyelni az edzésekre! Az Omega világában tudjuk, hogy „a láda zárva, a kulcsot rejti belül”. Akkor lenne nyitható, ha feltárnánk a zene összes titkát, de vajon lehetséges ez egyáltalán? Súlyosan tömör üzeneteket kapunk, melyek teljes befogadásához időre és kellő figyelemre van szükség. Az életmű időtlenné vált, átlépi a hétköznapok bizonytalanságait, mélyen megérint szépségével, amelyből erőt meríthetünk újra és újra" - olvasható a behegyzésben.
A megható levél zárása a következőképp hangzik:
Drága Mecky, emlékezni jöttem, nem búcsúzni. Nélküled mindnyájan az álmaink koldusai lettünk. Odafent született hitedet te már megtaláltad, karnyújtás az öröklét. Megszabadítottad súlyától az élet súlyát, biztonságba kerültél. Most, amikor a néma csend játszik velünk, hiszem, hogy találkozunk még: reményed ragyogó fény!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése