Az ÁVH-s Vajda Péter kálváriája!
Néha az ÁVH-s „újságírók” is „pofára esnek”. Vajda Péter megtestesíti az elsinkófált rendszerváltást. Emberünk az ÁVH-nál kezdte, ahol állítólag feljelentette társát, a későbbi Paul Lendvait. Ezután Vajda a hírszerzéshez került, majd „újságíró” lett, moszkvai, majd washingtoni tudósító, az egyik legismertebb „csillag”. Akkor is Amerikában dolgozott, amikor 1982 tavaszán be akart menni a Fehér Házba. A múltját nyilván ismerő amerikaiak viszont nem akarták: az Interpol segítségével megpróbálták lekáderezni a magyar állambiztonságot, egyszerre provokálva és tesztelve azt. A BM természetesen hazudott Vajdáról, aki 1990 után is tovább emelkedett. A rendszerváltás után a Népszabadság belpolitikai rovatvezetője lett, majd Gyurcsányék alatt érte el a legelképesztőbb állomást: a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője lett. Rövidesen leleplezték, de ezután sem mondott le, még 2010-ben is szóvivőként emlegették.
A nyolcvanas évek elején járunk. Már a változást, az új időket jelezte az a pillanat, amikor Magyarország (azaz akkor a Magyar Népköztársaság) újra csatlakozott az Interpolhoz (Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezet).
Ez 1981-ben történt, az Interpol Magyar Nemzeti Iroda pedig 1982-ben állt fel – természetesen az állambiztonság felügyelete alatt. A kölcsönös bizalmatlanság érezhető és érthető volt, a kommunista rezsim az amerikai titkosszolgálatot vélte az Interpol mögött, az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei pedig pontosan tudták, hogy a magyar fél mindent lejelent a Nagy Testvérnek, a Szovjetuniónak.
Az objektumdossziéhoz csatolt egyik első kérelem különösen pikáns: az amerikaiak gyakorlatilag tesztelték (illetve provokálták) Budapestet, amikor a Népszabadság washingtoni tudósítójáról, Vajda Péterről kértek információt.
Sőt, be sem engedték a Fehér Házba, ujjlenyomatot vettek tőle, nyilvánvalóan megalázva ezt a rafinált, kimondottan rosszindulatú hírszerző-újságírót [bár látni fogjuk, hogy lehet, az ujjlenyomat-vétel mégis korábban történt].
Vajda Péter: ÁVH, Washington, Gyurcsányék szolgálata
Rovatunk olvasói pontosan tudják, milyen hálózati bekötöttség kellett ahhoz, hogy valaki a Kádár-diktatúrában külföldi tudósító legyen. Nem beszélve a pártlap képviseletéről (a Szabad Népből lett Népszabadságból), és még inkább a washingtoni munkáról.
Vajda esetében kétségünk sem lehet. Már tizenötévesen belépett a Magyar Kommunista Pártba, pár év múlva az ÁVH-hoz került, ahol feljelentette egyik társát, Lendvai Pált, akit Paul Lendvaiként ismerünk.
Utóbbit 1953-ben letartóztatta az ÁVH; akkor írt apja (!) kérelmező levelet, amelyben felsorolta Lendvai ÁVH-s érdemeit [ezt a levelet ebben a cikkben hoztuk nyilvánosságra]. Miután Lendvai részt vett az 1956-os forradalmat lejárató Fehér Könyv(ek) szerkesztésében, Ausztriába emigrált, ott próbálták beszervezni, akkor társadalmi kapcsolatként hivatkozott rá az állambiztonság (cikkünk erről itt). Vajda itthon maradt.
ÁVH-s hadnagyként ötvenhat után tevékeny részt vállalt a forradalom eltiprásában, majd a hírszerzéshez került, újságíró lett. A többiről egyelőre nincs túl sok adatunk. Ahogyan mondjuk a szintén ÁVH-s Kanyó András.
Vajda lejárató-munkáját pénzjutalommal díjazták
A következő pénzjutalom azért sokat elárul Vajda tevékenységéről: „1958. november 7-én Pálfi József alosztályvezető »A magyar katonai emigráció aknamunkájának felderítésében végzett jó munkájáért« 1000 forint jutalomban részesítette”.
Később Vajda a Népszabadság és a többi vezető lap sokat foglalkoztatott propagandistája lett; hogy közben milyen címen – szigorúan titkos tiszt stb. – segítette az állambiztonságot, az egyelőre rejtély – talán örökre –, de töretlenül lépdelt felfelé.
Előbb moszkvai (mint a napokban az Indexen publikáló Meruk József és társai), majd washingtoni tudósító lett, így a legfontosabb kulcshelyszínekre került. Az amerikaiak nyilván pontosan tudták, hogy kicsoda – nem is kerülhetett volna Amerikába hálózaton kívüli ember –, ahogyan rejtőzködését sem vélhetjük véletlennek. Bár a diktatúra sokat foglalkoztatott propagandistája volt, alig-alig találni róla fotót.
Sőt, nagy öröm volt, amikor egyáltalán a következőt megtaláltam:
 | ||
| Angela és Péter. Forrás: Magyar Ifjúság/Arcanum.hu |
A képen Vajda az ismert kommunista aktivistával, Angela Davisszel pózolt. Mai tudásunk szerint a hölgyet minimum a Szovjetunió „társutasának” nevezhetjük, de jóval valószínűbb, hogy beszervezve vagy sem, de a KGB embere volt.
Angela Davis kiharcolt felmentése
Davis tanult a berlini Humboldt Egyetemen – ahová a kiemelt gyerekek járhattak, például Bochkor Gábor vagy Kanyó László, az említett Kanyó András ÁVH-s újságíró fia –, majd részt vett a szovjetek és a KGB alá tartozó Világifjúsági Találkozón Helsinkiben. Ezután már árgus szemekkel figyelték őt Amerikában is.
Híres-hírhedt 1972-es perét – amin Vajda is részt vett – annak köszönhette, hogy öten meghaltak abban a „szabadítási kísérletben”, amellyel megpróbálták megszöktetni egyik ismerősét a börtönből. A lángoló ’68-as mozgalomnak, a világszerte hihetetlenül erős kommunista propagandának, a számtalan vakondnak, társutasnak, kémnek és megtévesztett embernek köszönhetően jól szervezett politikai kampány indult a védelmében, amelyben mártírként tálalták a közvélemény előtt. [Ismerős?]
Az eredmény: az esküdtszék felmentette, hogy a szovjetek „utazó nagykövete” legyen. És persze a pólók és teásbögrék – Che Guevaránál talán kevéssé időtállóbb – csillaga. [Külön ironikus, hogy Davist az őt ünneplő Szovjetunióban feleennyiért kivégezték volna, de szerencséjére egy – ha messze nem is hibátlan – demokráciában követte el a tettét.]
Davis hátterét látva érthető, ha az újságíróként dolgozó fedett hírszerző [Vajda] természetesen minden további nélkül meginterjúvolhatta a polgárjogi mozgalom Lenin-békedjías hősét, hogy az öles cikk a KISZ-es Magyar Ifjúságban jelenjen meg.
A legérdekesebb, hogy Vajda komoly teret szentelt a cikkben annak a procedúrának, amelynek alávetették: ujjlenyomatot vettek tőle.
Lassú volt a detektív, Vajda lekéste a nyitányt
„[…] A per megnyitására Angela nem bilincsben és nem rendőrök, hanem fotóriporterek, filmesek gyűrűjében érkezett meg. Legtöbb kollégámmal együtt én is lekéstem a per megnyitásának perceit. Amikor a bíró megnyitotta a tárgyalást, mi a rendőrparancsnokság főépületében álltunk sorba, hogy ujjlenyomatot vegyenek tőlünk: mind a tíz ujjúnkról és ez nem kevés időt vett igénybe. A detektívet határozottan idegesítette a sürgetésünk: és ettől még lassúbb lett” – írta a cikkben bosszúsan.
Gondolta vajon Vajda, hogy tíz évvel később ismét ujjlenyomatot vesznek majd tőle? Vagy a régit használták fel?
Amerikai háttérnyomozás Vajda ügyében
A Fehér Házba nem szívesen engedett Vajda ügyéről Siklói György vezérőrnagy tájékoztatta Rédei Miklós vezérőrnagyot.
„Rédei Miklós vezérőrnagy elvtársnak
Telefonon történt megbeszélésünk alapján megküldöm az Egyesült Államok titkos-szolgálata nevében kapott megkeresést Vajda Péter ujságirónak a Fehér Házba történő belépési kérelmével összefüggésben. Kérlek, hogy állapodjunk meg a válasz-szövegében […] Siklói György vezérőrnagy”.
A TELJES CIKKET ITT OLVASHATJÁK EL!
Mező Gábor - www.pestisracok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése