A skorpió marása - Egy felderítetlen gyilkosság

Kivégzés hidegvérrel - Vajon mi történt Siófokon?

Több emberölés megoldása várat magára: ilyen egy nehézfiú likvidálása, egy érthetetlennek tűnő hármas gyilkosság vagy a siófoki recepciós hidegvérű kivégzése. Az utóbbi ügyben újra felcsillant a remény, hogy sikerül megfejteni a csaknem harminc éve történt bűncselekményt. 

A siófoki Napfény szálloda recepciósát, S. Tamást egyetlen halálos lövéssel végezték ki 1990. július 27-én. A tarkón lőtt fiatalembert néhány órával később a takarítónő találta meg, a férfi véres fejjel feküdt a padlón, arca lila volt, kezében kulcscsomó, körülötte vértócsa, az életét pedig a gyors orvosi beavatkozás sem menthette meg.

Noha az elkövetési mód akkor még ritkaságszámba ment, és a rendőrség nagy erőkkel nyomozott, a fegyver és használója nem került elő, így végül a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai felfüggesztették az eljárást.

Az egyelőre még ismeretlen tettes ellen zajló ügyben 2014 novemberében kezdett el újra nyomozni a Petőfi Attila vezérőrnagy által vezetett kiemelt ügyeket felderítő főosztály, de új lendületet csak néhány hónapja kapott a nyomozás, miután olyan tanúvallomások és szakértői vélemények keletkeztek, amelyek közelebb vihetik a hatóságokat a csaknem harminc évvel ezelőtt történt emberölés megoldásához.

Kivégzés hidegvérrel

A nyomozók első körben átnézték a régi iratokat, amelyekben az szerepelt, hogy a gyilkosság után két fő verziót állítottak fel az indítékot illetően: az egyik szerint haszonszerzés miatt ölt az elkövető, vagy pedig S. Tamással személyes nézeteltérés miatt számoltak le.

 

Kiderült, hogy a szállodai kasszából hiányzik százezer forint, igaz, a rendőrökben az is felmerült, hogy a pénzt esetleg figyelemelterelő szándékkal vitték el. Ellenőrizték a szálló vendégeit is, ám csupán egyetlen gyanús személy akadt fenn a rostán: egy olyan férfi, aki nem a saját nevén jelentkezett be. Az illető büntetett előéletű volt, de a pulton talált ujjlenyomat nem az övé volt. Egy taxis pedig arról számolt be a rendőrség munkatársainak, hogy férfiakat látott rohanni a szálloda felől a parkba. Egyikükkel állítólag kiabáltak a többiek, hogy „miért kellett ezt tenni”. A csoportot soha nem sikerült megtalálni.

A nyomozók kihallgatták a siófoki éjszakai élet meghatározó figuráit is, ám senki sem tudott vagy nem akart érdemi információval szolgálni, így 1992 januárjában eredménytelenül zárult le a nyomozás. A gyilkosságról Kovács Lajos, a Nemzeti Nyomozó Iroda döglött ügyek osztályának volt vezetője is nyilatkozott néhány éve.

A nyugalmazott ezredes arról beszélt, az is elképzelhető, valójában S. Tamás váltótársának szánták a golyót, akivel a férfi elcserélte a műszakját. Azonban a volt osztályvezető is azt tartotta a legvalószínűbbnek, hogy a gyilkos pénzt akart szerezni. Az elkövető vélhetően nem gyilkolási szándékkal érkezett, ám ittas, netán kábítószeres állapotban szóváltásba keveredett a recepcióssal, s hirtelen felindulásból fegyvert rántott.

Ezt a változatot támasztja alá a taxis vallomása is, aki fia­talokat látott szaladni a szálloda irányából. Ezek a fiatalok ma már középkorú férfiak, akiket nyomaszthat S. Tamás halála. Nemegyszer fordult már elő, hogy évek múltán jelentkezett valaki vallomástételre, mert nem tudta elviselni fiatalságának meggondolatlan tettét – mondta el Kovács Lajos, aki nem tartotta kizártnak, hogy a csoport valamelyik tagja egyszer jelentkezni fog.

A nyomozás legújabb adatai ugyanakkor azt a verziót valószínűsítik, hogy a gyilkosságot előre kitervelten, nyereségvágyból, pénzért követték el. A recepciós megtámadása tipp alapján történhetett, a támadók pedig pontosan tudták, hogy az egyébként valutaváltással is foglalkozó férfinél aznap rengeteg pénz lesz.

Az újraindított nyomozás során az is kiderült, a portás lelövése összefügghet egy szintén abban az évben elkövetett németországi kettős gyilkossággal, mivel a lövéseket mindkét esetben ugyanabból a fegyverből adták le. A gyilkos 1990 novemberében müncheni autó­kereskedő-műhely tulajdonosát és egyik beosztottját lőtte agyon, szintén hidegvérrel.

S. Tamás megölése mellett nem egy olyan maffiamódszerrel végrehajtott gyilkosság van még, amelyik nem kötődik közvetlenül a magyar szervezett bűnözéshez. Jó példa erre az 1993. január 13-án a XVI. kerületben történt hármas gyilkosság, amelynek aktája mellett az „érthetetlen” megjegyzés olvasható.

Az esti órákban ismeretlen személy végzett N. Sándor rézműves kisiparossal, tizenéves lányával és a szomszédasszonnyal, aki szemtanúja volt a gyilkosságnak. A hidegvérű kivégzést a tettes egy hazánkban addig csak egyszer használt MGV–176 típusú, kis kaliberű, jugoszláv hangtompítós fegyverrel követte el. A családfő testén rejtélyes üzenetet is talált a rendőrség: „Így járnak azok a maffiafőnökök, akik nem hódolnak be a CCCP büntetőbrigádnak.”

Csakhogy sem az apa, sem az akkoriban szélsőjobboldali körökben mozgó lánya környezetében nem találtak senkit, aki összefüggésbe hozható lett volna a történtekkel, így sem az indíték nem derült ki, sem a gyilkost nem sikerült kézre keríteni. Később a nyomozók azt a verziót sem tartották kizártnak, hogy bérgyilkosság történt, csupán a tettes eltévesztette a címet. Igaz, az áldozat felesége azt vallotta, hogy férje lehetett a célpont, hiszen jelentős mennyiségű készpénzt is elvittek a lakásból.

Túl sok a kérdőjel a tárnoki Á. Brigitta brutális meggyilkolása körül is. Összeégett holttestére 1995 októberében a Simonpusztára vezető bekötőúton találtak rá. A nőt először autóval elütötték, rejtély, hogy baleset történt-e, vagy valakik szándékosan gázolták el.

A nyomozás során kiderült, hogy a sértett élt még, amikor testét arrébb vitték és felgyújtották.
A hatóságok feltételezték, hogy egy ismerősével találkozott, emellett a lány naplójában megtalálták, hogy említést tett bizonyos Istvánról, akibe szerelmes, és lehet, hogy gyereket vár tőle. Egykori főnökét, akinek menyasszonya volt, éppen Istvánnak hívták, ráadásul Brigitta nővére a rendőröknek elmondta, hogy testvérét munka után a főnöke vitte haza.

A férfit azonnal kihallgatásra vitték; alibijét nem minden részletben tudták alátámasztani azok a barátai, ismerősei, akikkel aznap este találkozott, autóján ugyanakkor nem találtak sérülést, így egyéb bizonyítékok híján nem lehetett továbblépni az ügyben. A hazugságvizsgálatnak nem volt hajlandó alávetni magát, de erre nem is kötelezhették a nyomozók.

A Csontkezű

Ugyan a mai napig a magyar maffiaháború áldozataként tartják számon a kíméletlenségéről és hidegvérűségéről ismert, az alvilágban „Csontkezűnek” is nevezett Döcher Györgyöt, de halála körül rengeteg a tisztázatlan kérdés, ráadásul a ­Döcher-akta – az akkori sajtóhírekkel ellentétben – nem tartozott azoknak az ügyeknek a körébe, amelyeket az alvilági leszámolások központi alakjának tartott Portik Tamás elfogása után leporoltak.

Kilövési engedély

Döchert – és Bolgár Misiként ismert alvilági társát – 1999. február 2-án gyilkolták meg XV. kerületi presszójában. A tettes vélhetően 7.65-ös, cseh gyártmányú, hangtompítós Scorpion géppisztolyból adott le húsz lövést. Egyik áldozatát tarkón, másikat szembe lőtte. Felesége és az asztalnál ülő harmadik férfi sértetlen maradt.

A gyilkosság indítékának először azt tartották, hogy Döcherék belekeveredtek egy szerbekkel folytatott, fegyverkereskedelem miatti üzleti-elszámolási vitába, amiért kiadhatták rájuk a kilövési engedélyt. A jégkoronggal, majd ökölvívással és keleti küzdősportokkal foglalkozó nehézfiú kezéhez a be nem bizonyított gyanú szerint szintén vér tapadt. Így nem kizárt, valaki bosszúból kivégeztette Döchert, aki ellen korábban eljárás indult például barátnője, Harasztia Teodóra megölése miatt.

A rendőrség a gyanút arra alapozta, hogy a lány állítólag féltékenységből azzal fenyegetőzött, feladja barátját, méghozzá emberölési ügyekben. Miután csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre, a Pest Megyei Főügyészség végül megszüntette a nyomozást. „Csontkezű” bíróság előtt állt az 1996-ban kivégzett ferencvárosi lányfuttató Cinóber üzlettársának, Zaharovics Zoltán pénzváltónak a meggyilkolásával összefüggésben is, de nem sikerült rábizonyítani a bűncselekményt.

Döcher félreállításával kapcsolatban olyan teória is napvilágot látott, hogy a férfi bartergyilkosság áldozata lett. A barterban elkövetett gyilkosság röviden annyit jelent, hogy a merényletért a bűnbandák nem pénzzel fizettek, hanem másik kivégzéssel rendezték a számlát.

Elkövetőként egy ma már ugyancsak halott szlovák bérgyilkos került képbe. Szóbeszéd tárgya volt az is, hogy a hazánkban tevékenykedő titkosszolgálatok valamelyike intéztette el a nehezen kezelhető férfit, amit az is erősített, hogy kiderült, a magyar katonai elhárítás két munkatársa is jelen volt a kisvendéglőben az emberöléskor.

Gyanús körülmény az is, hogy Döcher annak ellenére dolgozhatott saját kocsmájában, hogy a nehézfiú jogerős börtönbüntetését töltötte, és mint a boncolás során később kiderült, egészségi állapota sem indokolta volna a kedvezőbb elbánást.

A Döcher György külső foglalkoztatásának engedélyezésében közreműködő K. Györgyöt, a Budapesti Fegyház és Börtön gazdasági igazgatóját később eljárás alá vonták, és a katonai ügyészség hivatali visszaélés miatt vádat emelt ellene, a bíróság azonban bizonyítottság hiányában felmentette a volt igazgatót.

Pámer Dávid 

A szerző a PestiSracok.hu munkatársa

 www.magyaridok.hu