2015. január 25., vasárnap

A kezdet és a vég

Nagy volt a csönd. szorosan feküdtünk egymás mellett a sötétben. Álmodoztunk életről-halálról. Beszélgettünk, de csak halkan, hogy senki meg ne hallja, hogy itt vagyunk.
Lágy foszfor és frissen metszett fa illat járta át az egész helyiséget. Sokan feküdtünk így szabályos rendben, egymásra pakolva, de mégis magányosan.
Vártunk a nagy pillanatra, hiszen úgy tartja a mondás, hogy mindenkinek van egy nagy pillanata.

 
Majd hirtelen, szinte a semmiből egy erős bántó fény hasított bele a biztonságot adó, megnyugtató sötétbe. Megrázkódtunk, majd az egyik társamat kiemelték mellőlem. Ismét sötét lett. Kívülről égő fa és dohány illata szűrődött be és izzó parázs sercegése hallatszott.
Meghatódtam és mérhetetlenül büszke voltam a a társamra, hiszen neki… sikerült.

Illusztráció: Hegyi Gábor festményei - akril, vászon 40x30

F.F

*A novella megtalálható a szerző hamarosan megjelenő Pokolba tartó vonat című kötetében.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése