A borostás férfi némán állt a gazzal benőtt vágányok
között. Szájában egy félig égett cigaretta lógott. Arca és ruhája csupa
vér volt, remegő kezében még gőzölgött a tölgyfamarkolatú fejsze.
Közben a távolból az utolsó vonat egyenletes, fémes kattogása hallatszott, amely meglepő módon gyönyörűen kiegészítette egymást a fejsze kissé kicsorbult éléről a földre cseppenő vér szomorú hangjával.
CSB
*A novella megtalálható a szerző hamarosan megjelenő Pokolba tartó vonat című kötetében.
Közben a távolból az utolsó vonat egyenletes, fémes kattogása hallatszott, amely meglepő módon gyönyörűen kiegészítette egymást a fejsze kissé kicsorbult éléről a földre cseppenő vér szomorú hangjával.
"Jöhetnek a
rémképek, gyújtott a cigarettára, de most már csakugyan félt tőlük.
Mindenesetre kissé reszkető, hideg, nyirkos ujjai közé szorította a
tollát, lejegyezendő a rémképeket, amelyek nem késlekedtek megjelenni
előtte. Először egy prémgalléros, rezzenéstelen tekintetű vénasszonyt
látott, régimódi kalapján fekete papírrózsa. Végül a halott várost
látta. Nemcsak látta, ott bolyongott a mustársárga házak, félig és
teljesen összeomlott házak labirintusában. A férfi valahogy tudta, hogy
az ismeretlen várost valaha a perzsák lakták, és egy háború 130 évvel
ezelőtt pusztította el.
De
valami azt súgta, soha át nem jut a halott városon. Ott botladozik majd
a sárga falak között, míg összeesik, és meghal. A férfi ott ült az
íróasztalánál, egész testéről patakokban folyt a veríték. Delírium
trémens?!"
{…}
"A halál nemcsak soha meg nem hal, hanem még aludni is nyitott szemmel alszik"
Az
egyre távolodó vonat egyik sötét kupéjában egy magányos férfi, egy
asszony és férje, valamint a gyermekük utazott – mind halottak voltak.
CSB
*A novella megtalálható a szerző hamarosan megjelenő Pokolba tartó vonat című kötetében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése