2015. január 25., vasárnap

Eddie Reim és a Baker fiúk - Hommage à Szív Ernő

A férfi mozdulatlanul feküdt egy bronxi padon, mellette üres sörös dobozok sorakoztak és a fejéből szabályos időközönként vércsepp hullott a földre.
Szomorú késő őszi idő volt, hajnalodott. A mindig lüktető New York ilyenkor még másik arcát mutatja, talán csak a mentők szirénái és a nagyvárosi vibráló fények tanuskodnak arról,  hogy a mindent és mindenkit beszippantó hatalmas metropolis nem sokára ismét életre kell.

A Nyugati, 16. utca mögött a pad mögötti bokorban két hajléktalan nylon zacskóból csavarlazítót szipózott. Taknyuk, nyáluk összefolyt, tekintetük fokozatosan mattá, színtelenné vált, s közben valahol a távolból Eddie Reim és a Baker fiúk szívbemarkoló szaxofonszólójának andalító hangja hallatszott.
A szemközti játszótéren kóbor kutyák vonyítottak és az elhagyott parkolóban, a komor felhőkarcolóktól övezett tűzfal árnyékában egy szakadt néger kurva szopott le egy hájfejű öltönyös tetűt.
Egy kisfiú állt a park közepén a sártengerben és dúdolni kezdett egy altatódalt, közben valahol a szemközti épület 66. emeletén összetörtek egy kristálypoharat.
A szétszóródó kristálydarabok gyöngyöző csillámfényénél egy hosszú hajú fehérbőrű lány felvágta az ereit és a gejzírként kitörő forró vére a csempe falára fröcskölődött, pont abban a dramaturgiai pillanatban, amikor a hájfejű öltönyös tetű a szakadt néger kurva szájába élvezett.
Szép lassan, méltóságteljesen, de egyre erősebben esni kezdett az eső és a padon fekvő férfi fejénél lévő gőzölgő, édes vértócsa keveredni kezdett a koszos esővízzel és a kurva által a földre köpött keserű ondóval.
… s, a távolban egyre halkulni kezdett Eddi Reim és a Baker fiúk szívbemarkoló szaxofonszólójának andalító hangja.

F.F

*A novella megtalálható a szerző hamarosan megjelenő Pokolba tartó vonat című kötetében.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése