Magyarul is megjelent regényei közé tartozik a Világvége és a keményre főtt csodaország, a Norvég erdő, A határtól délre, a naptól nyugatra, a Szputnyik, szívecském!, a Kafka a tengerparton, a háromkötetes 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy), valamint legújabb, tavaly megjelent műve, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei.
Murakami írói munkája leírásaképpen egy ház hasonlatát hozta föl tavaly májusban a Kiotói Egyetemen. Mint mondta, az emberek a földszinten és az első emeleten élnek, míg emlékeik a pincében halmozódnak fel. A pince alatt azonban létezik egy feneketlen, sötét világ: ebbe a világba talált lejáratot, innen, a mélyből gyűjti be a történeteket, amelyekből regényeket ír. Az írással „a lelkek hálózatát” szeretné megteremteni – mondta.
„Jobban örülök, ha azt mondja nekem egy olvasóm, nem tudta abbahagyni a nevetést, mintha azt mondaná, hogy a könyvem könnyekre fakasztotta, hiszen míg a bánat valami személyre korlátozott, addig a nevetés megnyitja az emberek szívét. Ezért megpróbálok a munkáimba humort vegyíteni” – fogalmazott az író Kiotóban.
Murakami olykor nem irodalmi témákban is kifejti véleményét. Egy spanyolországi díjátadón például sokakra nagy benyomást tett a fukusimai atomkatasztrófáról szóló beszédével, melyben nyíltan felszólalt az atomenergia használata ellen.
Az író állítólag hajnali 4 órakor kezdi napjait, délig ír, majd sportol. Baseballrajongó és lelkes maratonista hírében áll. Kiotói fellépésén megjegyezte: egészen 85 éves koráig szeretné teljesíteni a 42 kilométeres távot.

MTI